Betti szüléstörténete 2023.05.04.

AUM-os Kismama Jógásom szüléstörténetét hozom most nektek. Betti Komplex Szülésfelkészítőt is végzett nálam a párjával. Uzsoki, túlhordás miatt indítással (sikertelen méhszájérlelő zselé és ballon, végül magzatburokrepesztés), mekóniumos magzatvíz miatt oxis gyorsítás, végül EDA, össz-vissz 8 óra vajúdás, sikeres hüvelyi szülés, gátmetszés, 4600 grammos baba!!, pozitív megélés, a személyzetnek is piros pont. Itt is olvashattok majd misztikus élményről, még az otthoni szülésbeindítás során: egy tánc után az ősök női köre vette körül Bettit. Én szívből gratulálok, Betti, szerintem első babás kismamaként nagyon talpraesett voltál, kreatív, tényleg minden tőled telhetőt megpróbáltál, a párod is szuperül segített, és hát gyönyörű Panna baba! Sok boldogságot kívánok, várlak benneteket Babás jógára ??
„Szia Éva ??
Bejelentkezek egy szüléstörténettel.
Április 17.-én délután 14:06-kor, körülbelül 8 óra alatt megszületett a kislányunk Panna, az Uzsoki kórházban.
Sajnos nem egészen úgy alakult, ahogy elterveztük... tekintve, hogy nem szeretett volna elindulni a babánk.
40. héten már minden nap lépcsőztem, 10x megtettem a földszint-3. emelet távot oda vissza,
medencenyitó gyakorlatokban üldögéltem, mélyguggolás felváltva labdán rugózással és ringatózással.
Félmeztelenül táncoltam egyedül otthon, norvég viking dalokra, igazi törzsi táncot lejtettem, ami nem egyszer sírásba torkollott a nagy energiáktól. Igazán jólesőek voltak, erősnek éreztem magam tőle és magabiztosnak. Egyszer még a családom női felmenői is megjelentek nekem ahogy körbeállnak. Elképesztő élmény volt, potyognak a könnyeim most is ha visszagondolok rá.
Párommal is összebújtunk, igazán meghitt pillanatok voltak.
Amikor pedig már csak napok választottak el a 41. hét betöltésétől, akkor még egy kranioszakrális kezelésre is elmentem és egy szülésindító masszázsra is.
De a kisbaba csak nem gondolta úgy, hogy elindulna ezért a reggeli CTG után kaptam egy ágyat a kórteremben és vázolták a lehetőségeimet.
Nagyon nehéz pillanatok voltak ezek. Sírdogáltam is, mert annyira az otthoni intim vajúdásra készültünk lélekben és gyakorlatban is, hogy nehéz volt ezt az álmot elengedni, de a párom nagyon sokat segített, hogy elfogadjam a kialakult helyzetet. Utólag mesélte el, hogy ő is sírt a kocsiban amikor el kellett jönnie és nagyon hálás vagyok, hogy előttem tudta tartani magát, mert csak így tudtam én is erős maradni.
Az volt a szerencsém, hogy szombaton kellett befeküdnöm, ezért az azonnali indítást ők sem szorgalmazták. Kaptam egy kis haladékot, mert nagyon szerettem volna ha magától indul be a folyamat.
Aznap békén is hagytak, szóval folytattam az ágyam mellett a mozgást a polifoam-on amit bevittem, és sokat relaxáltam baba kommunikációval megtoldva.
Másnap reggel viszont feltettek egy méhszáj érlelő zselét, amitől nagyon erős fájásaim lettek, ki is tartottak néhány óráig, de sajnos elapadtak és a méhszájam sem tágult jobban az eredeti 1 ujjnyinál.
Azzal indokolták az indítást és próbáltak elfogadóbbá tenni engem is a folyamattal szemben, hogy a babám becsült súlya 4280 gramm és nincs értelme sokáig várni, mert így is nagy baba és egy érett babám lesz, akinél idővel csak a komplikációk esélye növekszik... még a halva születést is bedobta egy fiatal ügyeletes doktornő, amit elég durvának éreztem, de értem hogy mindent vázolniuk kell, csak inkább úgy éreztem, hogy mindent bedobnak a meggyőzésem érdekében, akár a megfélemltést is.
Szerintem már nem kellett volna sokat várni mert hétfőn az indítás napjának hajnalán találkoztam a nyákdugóval. Kicsit meg is ríkkatott, mert úgy éreztem, hogy valami mégiscsak elindult és ennek a kicsinek is szívből örültem.
Reggel viszont jött az ütemezett ballonos tágítás de magasan volt a méhszájam és nem sikerült feltennie az ügyeletesnek ezért élből burkot repesztettek.
A magzatburok nagyon vastag volt, a víz pedig sajnos mekóniumos. Ami további indokot adott az orvosoknak a sietségre. Azt mondták ilyenkor protokoll szerint gyorsítani kell a szülésen, hogy minél hamarabb lezajlódjanak az események.
Ezért kaptam egy laztó injekciót és lassan el is kezdték csepegtetni az oxytocint.
A mekóniumos magzatvíz miatt pedig az első perctől CTG-re kötöttek.
Szóval a vajúdásomat meglehetősen nehezített körülmények között kellett megkezdenem, a karomba bekötött infúzión csepegő oxytocin és a hasamra felkötött CTG. Ezek ellenére igyekeztem mozogni sokat, ami éppen jólesett. Kaptam labdát, azon sokat rugóztam és az ágyon is négykézlábaztam.
Jó gyorsan elértünk a 2 perces fájásokig, biztos vagyok benne, hogy ha nincs fájástámogatás akkor egyszerűbb lett volna a helyzetem, de a szülésznőm nagyon támogató volt és sokat segített. Egy légzéstechnikát vetettem be végül, a sima orron be és nagyon nagyon lassan szájon ki, még a legfájdalmasabb hullámokban is emiatt úgy tűnhetett hogy csak pihegek és ez nagyon sok energiát megspórolt és a fájdalom is elviselhetőbb volt talán. Ezen kívül az fehér-arany fonál vizualizáció és a fájdalom lufiba fújása jöttek még a segítségemre.
Egy idő után elkezdték pedzegetni az epidurális fájdalomcsillapítást, amit én már nehezen tudtam kommunikálni, de a párom segített, az udvarias elutasításban és így az érdekeim képviselésében ügyesen helyt állt.
Megkérdezték, hogy ennek mi az oka és elmagyarázta, hogy akkora a babám, hogy a medencém zavartalan tágulása sokat segítene a folyamaton, mert ha nincs kontroll alatt akkor biztosan gyorsabban nyitna.
Sajnos a környezetem nem volt alkalmas a medencenyitó pózokra, így végül ez az indoklás meggyőzött. Bekötötték és valóban nem kellett sokat várni és már megjelentek a tolófájások, mert a baba ügyesen beilleszkedett és elkezdett bújni kifele.
Innentől viszonylag gyorsan elérkeztünk a kitolás fázisába. Igyekeztem elpihegni és nem visszatartott levegővel tolni, de volt hogy az esett jól és akkor azt alkalmaztam.
Sokat segített a szülésznő itt is, nagyon hálás vagyok neki, elképesztően türelmes volt velem és kedves.
Persze nem úsztam meg a gátmetszést... ezt annak tudom be, hogy az egész szülésemet ott gyorsították ahol érték, cseppet sem lepődtem meg rajta. Ellenben a baba méretei sem könnyítették meg a dolgomat. Miután kibújt és a hasamra tették, már feltűnt hogy jóó nagy ?? miután megszületett a lepény is és a pulzálás is abbamaradt én vágtam el a köldökzsinórt. A párom mondta, hogy ő nem szeretné megszakítani közöttünk ezt a kapcsolatot, ezt nagyon szép gondolatnak találtam és mivel minden percét élveztem a várandósságomnak, azt is szépnek találtam, hogy ezt én vágom el akkor.
Az aranyórát zavartalanul megkaptuk, miután összevarrtak és sikerült szopiznia is, jó 40 percig szopizott, nagyon meghitt idő volt ez hármunknak.
Utána lemérték és hát kiderült, hogy 4600 grammal született meg.
Onnantól a szülészet sztárjai voltunk ezzel a mérettel. ??
Persze teljesen egészséges volt, protokoll szerint vettek tőle vért és néztek nála vércukor szintet, de az is teljesen normális volt.
Most már 2 hetes és nagyon szépen eszik, nekem pedig van sok tejem ?? és már szépen regenerálódott a sebem is. Boldogabbak pedig nem is lehetnénk :))
Összességében, annak ellenére, hogy semmi nem úgy zajlott ahogy terveztem, nagyon pozitív szülésélmény volt. Leginkább amiatt, hogy tisztelettel beszéltek velem, partnerként kezeltek és mindenben a beleegyezésemre törekedtek. Zavartalan vajúdásom volt és csak akkor jöttek be ha mi kérdeztünk, vagy egy gyors csekkolásra kukkantottak be.
A párom elképesztően nagy segítség volt, hála a szülésfelkészítődnek, pontosan tudta hogy mire számíthat és nem ijedt meg, például ha hánytam, vagy ha folyt a magzatvíz mindenhol.
Odafigyelt a hidratálásra és itatta velem szívószállal a frissen facsart narancslét amit indulás előtt készített ?? és adta a számba a szőlőcukrot, mert enni nem bírtam volna.
Neki biztosan köszönhetem, hogy olyan jól kitartott az energiám és Neked is természetesen, mert engem sem ért váratlanul semmi és sikerült alkalmaznom egy csomó mindent ami megkönnyítette az én és a babám dolgát is.
Nem akarok nagyon elköszönni,
mert remélem, hogy találkozunk a babás jógán néhány hét múlva ??
Köszönettel:
Betti, Gyuri és Panna


Kövess minket a Facebook-on!